A modern restauratív fogászatban a hosszú távú klinikai siker érdekében elengedhetetlen a tartós és erős kötés kialakítása a restauráló anyagok és a fogszövet között. Az adhezív fogászatban két fő szubsztrátum játszik szerepet: a zománc és a dentin, amelyek eltérő szerkezeti és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, és ezek befolyásolják a kötési stratégiákat. A rendelkezésre álló különböző technikák közül a szelektív savazás vált az előnyben részesített megközelítéssé.
Zománc és dentin: két eltérő kötőfelület eltérő kihívásokkal
A zománc a fog erősen mineralizált, legkülső rétege. Megközelítőleg 96%-ban hidroxiapatitból áll, így sűrű, száraz és megfelelő savazást követően viszonylag könnyen ragasztható.
A dentin ezzel szemben egy szervesebb, hidratált szövet, amely bonyolult tubuláris szerkezettel rendelkezik. Nagyobb arányban tartalmaz kollagént és vizet, ezért érzékenyebb a túlsavazásra, és nem megfelelő kezelés esetén fokozott a posztoperatív érzékenység kockázata.
Teljes savazás, önsavazó és szelektív savazási technikák
Korábban széles körben alkalmazták a teljes savazási (vagy savazás+öblítés) technikát, amely során ortofoszforsavat visznek fel mind a zománcra, mind a dentinre. Bár ez az eljárás kiváló zománckötést biztosít, a dentin túlzott demineralizációjához vezethet, ami csökkentheti a kötési erőt és növelheti az érzékenység kockázatát.
E problémák kezelése érdekében fejlesztették ki az önsavazó adhezív rendszereket, amelyek elhagyják az öblítési lépést, és kíméletesebbek a dentinhez. Ugyanakkor gyakran gyengébben teljesítenek a zománcon, mivel a savazás nem elég hatékony. Az önsavazó technikák hajlamosabbak a széli elszíneződések kialakulására is.
Ez vezetett a szelektív savazás elterjedéséhez – egy hibrid technikához, amely ötvözi mindkét módszer előnyeit. A szelektív savazás során ortofoszforsavat kizárólag a zománcszélekre visznek fel, körülbelül 15 másodpercig, majd ezt öblítés és szárítás követi. A dentin érintetlen marad, vagy önsavazó ragasztóval, illetve univerzális adhezív rendszerrel kezelik.
Az olyan univerzális adhezív rendszerek, mint például a GC G-Premio BOND, lehetővé teszik az összes savazási mód alkalmazását. Ez ellentétben áll a korábbi önsavazó adhezívekkel, mint például az AdheSE* vagy a Clearfil SE Bond*, amelyek esetében a dentin előzetes maratása kockázatot jelent a hosszú távú kötési teljesítmény szempontjából.1 Ezért biztonságosabb megoldást jelent univerzális adhezív használata akkor is, ha csak a zománcra történik szelektív savazás, mivel a zománc és dentin közötti határvonal klinikai környezetben nem mindig különíthető el pontosan.
Egy közelmúltbeli metaanalízis, amely az univerzális adhezív rendszerekhez alkalmazott savazási stratégiákat vizsgálta, megállapította, hogy a foszforsavas elősavazás szignifikánsan csökkentette a széli elszíneződés előfordulását, míg az önsavazó megközelítés a legalacsonyabb posztoperatív érzékenységi arányt mutatta. Mindez arra utal, hogy a zománc szelektív savazása egyesíti mindkét módszer előnyét.
A zománcmegőrzés jelentősége
Amennyiben lehetséges, a zománc megőrzése a kavitás preparálása vagy a helyreállító beavatkozások során kiemelten fontos.3 Ez a megközelítés összhangban áll a minimálisan invazív fogászat alapelveivel, és számos klinikai előnnyel jár.
Először is, a zománc kiváló kötési szilárdságot biztosít.4 Az adhezív rendszerek a zománchoz lényegesen erősebb és megbízhatóbb kötést biztosítanak, mint a dentinhez, ami jelentősen hozzájárul a restauráció tartósságához.
Másodszor, a zománcszélekkel rendelkező restaurációk hosszabb élettartamot mutatnak.5 A zománc idővel ellenállóbb a degradációval és a széli mikroátszivárgással szemben, ami elősegíti a restauráció épségének megőrzését, és csökkenti a szekunder szuvasodás kialakulásának esélyét.
Harmadrészt, a zománc biztosítja az esztétikai megjelenés hosszú távú stabilitását.6 A savazott zománcban kialakított szélek kevésbé hajlamosak az elszíneződésre, ami fokozza a restauráció hosszú távú esztétikai megjelenését.Negyedrészt, a zománc megőrzése segít minimalizálni a posztoperatív érzékenységet. Természetes védőrétegként a zománc megóvja az alatta lévő dentint és pulpaszövetet a hő- és kémiai ingerektől, ezáltal növelve a páciens komfortérzetét.
A legfontosabb, hogy a zománc megőrzése megerősíti a konzervatív fogászat egyik alapelvét: a lehető legtöbb egészséges fogszövet megtartását. Ez nemcsak a fog biológiai épségét támogatja, hanem javítja a helyreállító kezelések kimenetelét is.
*Nem a GC védjegyei.
Referencia:
- Frankenberger R, Lohbauer U, Roggendorf MJ, Naumann M, Taschner M. Selective enamel etching reconsidered: better than etch-and-rinse and self-etch? J Adhes Dent. 2008 Oct;10(5):339-44.
- Assis P, Silva C, Nascimento A, Anníbal H, Júnior S, Soares N, Junior R, Braz R. Does Acid Etching Influence the Adhesion of Universal Adhesive Systems in Noncarious Cervical Lesions? A Systematic Review and Meta-analysis. Oper Dent. 2023 Jul 1;48(4):373-390. doi: 10.2341/22-067-LIT.
- Laegreid T, Gjerdet NR, Vult von Steyern P, Johansson AK. Class II composite restorations: importance of cervical enamel in vitro. Oper Dent. 2011 Mar-Apr;36(2):187-95. doi: 10.2341/10-126-L.
- Breschi L, Maravic T, Mazzitelli C, Josic U, Mancuso E, Cadenaro M, Pfeifer CS, Mazzoni A. The evolution of adhesive dentistry: From etch-and-rinse to universal bonding systems. Dent Mater. 2025 Feb;41(2):141-158. doi: 10.1016/j.dental.2024.11.011.
- Bagheri M, Ghavamnasiri M. Effect of cavosurface margin configuration of Class V cavity preparations on microleakage of composite resin restorations. J Contemp Dent Pract. 2008 Feb 1;9(2):122-9.
- Hong X, Huang Z, Tong Z, Jiang H, Su M. Clinical effects of different etching modes for universal adhesives: a systematic review and meta-analysis. Ann Palliat Med. 2021 May;10(5):5462-5473. doi: 10.21037/apm-21-890.